Kedves Edit!
Ági vagyok a fórumról, régebben a fogyis topikokban „beszélgettünk". Sokáig gondolkodtam rajta, hogy írjak-e Neked, de úgy döntöttem, hogy leírom, milyen gondolatok gyûltek össze a fejemben Elõddel kapcsolatban. Valamikor áprilisban egyik este a Híradóban bemondták, hogy Bolíviában, hogyan járt 3 magyar fiatalember. Meghallgattam, tudomásul vettem, mint bármilyen másik hírt, talán még az is megfordult a fejemben, úgy kellett, minek mentek oda. Legközelebb a Teszveszen olvastam a topikodat, ahol a petíció aláírásához kérted a fórumozók segítségét. Igazság szerint még mindig azt gondoltam, nem zörög a haraszt, és hogy nyilván tudták minek mennek oda, és mit csinálnak, stb. De akkor már foglalkoztatott a dolog, és rámentem Elõd honlapjára, amit készítettél. Megnézegettem a fényképeket, megnéztem a videót, és belém hasított, hogy kizárt, hogy ez az ember, ilyen arccal, ilyen családi háttérrel, ekkora szeretettel a családja iránt (ahogy a Te gyerekeidet öleli), nem megy sehova „rendet tenni". Egy fiatal tanárember (én is az vagyok), akin a durvaság, agresszivitás legkisebb jelét nem lehet felfedezni, nem tud így kibújni a bõrébõl. És akkor a szívembe zártam az ügyet, Benneteket, Elõdöt. Csodálom az erõdet, a kitartásod, a testvéred iránti szereteted. Nem itt tartana a világ, ha csupa ilyen emberrel lenne tele, mint Te. Elõdöt is megkedveltem, pedig nem ismerem, csak néhány képet láttam róla, és olvasom a börtönnaplóját. Elvetemült ember így nem tud írni. Egyre inkább meg vagyok gyõzõdve, hogy egy véletlen áldozat. Tiszta szívembõl remélem, minél hamarabb épségben és egészségben hazajön, és az élet kemény leckéjeként fogja megélni, amit a maga javára tud fordítani. A Börtönnaplóból nagyszerû könyvet lehet kiadni.
Ma már minden nap rákattintok az oldalára, milyen új fejlemények vannak. Örömmel olvasom, hogy az Európai Parlament is kezd feleszmélni, és talán tesz valamit az ügyben. Levelemmel azt akarom leginkább bizonyítani Neked és Elõdnek is, hogy nem kell félnie a kitaszítástól, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki szkeptikus, majd közömbös magatartásból jutottam el oda, hogy örömmel ismerkednék meg Elõddel. Ez tartsa benne a lelket, biztos vagyok benne, hogy sokan várják haza. Minden jót kívánok Neki, erõt és kitartást, õ lehet az elsõ, aki megmutathatja, hogy van kiút a reménytelenségbõl. Igaz ehhez kell egy ilyen nõvér, mint Te. Sok sikert, erõt és kitartást kívánok!

Ági

Elõd!
Nagyjából tudjuk, mi van veled, de akkor is, sõt, azért is hiányzol!
Imádsággal várjuk, hogy jobban légy, és persze azt is, hogy haza gyere!
Azt mondják, ha valaki képes kigondolni valamit, és képes benne hinni, képes azt el is érni. Hát Én hiszek benned, hiszek Nõvéredbe, hiszek a családodba, hiszek mindenkibe, ki segít Neked és hiszek az egy Istenbe!
Hát Te Székelyfiú, kérlek, ne add fel! Mert mi hazavárunk, mert szükségünk van rád! Mert mi hisszük és tudjuk, hogy, mielõbbi ölelésünk nyugtatja meg zaklatott feldúlt lelkedet! Mert szeretünk, mert egy jóembert ismertem meg benned! És ez a jó egy kincs számomra, nem veszíthetem el! És nem veszítheti el senki, aki érted imádkozik, aki Téged ismer.
Minden nap gondolok rád, éjjel, ha egy csillag felragyog, elõttem vagy látlak téged, ahogy mosolyogsz! És mihamarabb látni akarom. Látni akarom tekinteted, mosolygós arcod!
Vigyázz Magadra, mert Hazavárunk!
Imádkozom Érted!

Jó barátod: Gyopárka

Mintha világ életemben ismertem volna Elõdöt, pedig csak pár éve találkoztam Vele elõször. Õ az, az ember, akire bármikor számíthattam, hatalmas szíve van! Ha szomorú voltam, vagy egyszerûen csak rossz napom volt, percek alatt képes volt felvidítani. Tudta, mikor nevethet rajtam, mikor kell kiállnia mellettem. Mikor Vele beszéltem, minden gondot, problémát elfelejtettem. Soha egy hangos szó nem hangzott el köztünk.
Nem kérte, hogy változzak meg, elfogadott minden hibámmal együtt. Talán ezért is szeretem Õt a világon mindenkinél jobban! Szívem majd megszakadt, mikor meghallottam, hogy bántották...
Remélem, hogy hamarosan megölelhetem és személyesen is elmondhatom Neki, hogy mennyire szeretem!
Elõd! Kérlek, tarts ki! A Családodnak, és Nekem is szükségünk van Rád!

"Én mindig itt leszek Neked..."

Elõd az én szememben mindig is az a szókimondó, õszinte, humoros és jókedvû ember marad, akit megismertem, nem, pedig az az elferdített kép, amit a média lead róla. Életvidám emberszeretõ ember, aki nem lenne képes ártani embertársainak.
Tanárként is jól megállta a helyét fiatal kora ellenére is. Nagyon jó hangulatot tudott teremteni a tanórákon, együtt tudott élni a diákokkal, együtt nevetni, együtt tanulni! Ami nagyon emberi volt tõle, hogy nem csak az iskola falai között érdekelték a diákok, legtöbbünkkel a saját szabadidejét is megosztotta, a szabad délutánját vagy akár estéjét. Segített a tanulásban, utánajárt bárminek, szívvel lélekkel csinálta és szeretett tanítani. Minden emberrel korrekten viselkedett még azokkal a személyekkel is akik szinte a föld alá kívánták. Õrájuk sem tudott haragudni, segítette õket, és ezek az emberek most a bajban vagy elbújnak, vagy nagy mosollyal örülnek mások nyomorának, szánalmas.
Ilyenkor kellene segíteni egymáson, mint ahogy Õ is ezt tette. Csak Õ a tanórákon,
a vizsgákon tudott segíteni, de nekünk most ezt az életben kell, kellene visszaadni!

Egy volt Diák

Mi kiutat jelent a világba.

A poéta szíve kõkemény,
Hazavár, s ez nem remény.
Nemsokára látlak én
Megszólalni nem merek.
Közeledben reszketek.

Ábrándozok mindenféle szépet
Lennél itt velem, el nem engednélek.
Az Istennek hálát adva,
Rebegném én szavakba.

Egyedül a nagyvilágban,
Szívedben egy titkos vággyal,
Hazajönnél tudom én,
Kitartás kell és sok remény.

Otthonodba várnak már,
S tudod nem csak a család...
Egy tiszta szív is vár reád.

Küzdeni kell,
Tudom, hogy az út nagyon nehéz,
Drága a szabadság ára.

Mit is írhatnék Elõdrõl azon kívül, hogy egy remek ember!
Emlékeszem mikor elõször találkoztam Elõddel, éppen a szalagavatóra készültünk, és felkértük, hogy táncoljon velünk. Mikor utolértük éppen a büfé felé tartott az ajtóban tudtuk elcsípni. Elmondtuk, hogy kik vagyunk és, h mit akarunk õ teljesen megszeppent és ledöbben, hogy mi pont õ rá gondoltunk. És még is nemet mondott, de azt is mondta, hogy majd gondolkodik rajta. Mi még is kitartóak voltunk és tovább nyúztuk, és mire kijöttünk a büfébõl már azt kérdezte, h mikor lesz az elsõ próba. A próbák alatt nagyon aranyosan viselkedett és mindig vágott valamilyen vicces pofát, bár sajna nem tudott minden egyes próbán ott lenni, így nem is volt mindegyik olyan nagyon vicces. Aztán az egyik próba alkalmával nem hitte el, hogy olyan magasra fel tudok rúgni, mint a feje, de én bebizonyítottam az ellenkezõjét és õ olyan jó pofán döbbent arcot vágott, hogy az kész vicc volt.
Majd elérkezett a szalagavató napja és õ beteg lett, de mivel megígérte, hogy számíthatunk rá és, hogy biztosan ott lesz, így betegen is eljött. A táncot nem nagyon tudta, de ott egy óra alatt sikerült neki meg tanítani, így végül jól sikerült a buli.
Majd elballagtam és beiratkoztam a Multis osztályba. És kiderült, hogy Elõd lesz az egyik tanárom, így meg ismerhettem, h milyen mint tanár. A tanórákon szigorú, ámbár vicces is volt. A tananyagot jól és hozzáértõen adta le, ha volt valami, amit nem tudtunk megtalálni vagy bármi más, akkor õ utána nézett és elmagyarázta. A vizsgák is tök jó mókának tûntek, mivel elõttünk nem osztályozott, hanem állatnevek kezdõbetûit írta a papira így nem tudhattuk, hogy ki hányas osztályzatot adott, de lehetett válogatni is, így volt olyan, aki például görényt akart és azt is kapott osztályzatnak.
A következõ évben a programmal, amit tanított különbözõ térbeli alakzatokat is létre tudtunk már hozni. Én nagyon szerettem volna megtudni, hogyan lehet kockát készíteni és nem találtam meg sehol sem, így õ megkereste nekem és segített létrehozni.
De ez alatt az idõ alatt, míg a tanárom volt én úgy érzem, hogy a barátom is lett egyben, bár nem tudom, hogy az õ részérõl ez mennyire kölcsönös. De én jó barátomnak tartom Elõdöt.
Sokat MSN-eztünk és rengeteg jó és érdekes témáról tudtunk beszélgetni.
És én nem tudom elhinni sem elfogadni, hogy Elõdrõl ezt állítják és ilyen módon bánnak vele.

Volt tanítvány

Többször mondta nekem, hogy mindig sokat tanul tõlem, ami igazából egyáltalán nem így volt, hiszen én voltam az, aki folyamatosan fejlõdött, tanult mellette és most kaptam meg tõle a legnagyobb leckét, amit az életben lehet: õ most ott kint példát mutat mindenkinek emberségbõl. Remélem, mihamarabb viszontláthatom, mert sok dolgot szeretnék neki mondani és megköszönni, amit eddig nem tettem meg.

Volt tanítvány

Google

Enlaces patrocinados

Diccionario

Traductor on-line

Test de velocidad ADSL

Marketing en Internet

Yahoo! España

Validación HTML

Anuncios Patrocinados

Viajes y vuelos económicos